Ízek, kaják, élmények
Ismét egy palacsinta ami eltér ugyan a megszokottól, de ez kimondottan jól áll neki. Amennyire utáltam régen palacsintát sütni, most annyira belejöttem és élvezem, hogy a különböző egészséges, magas rosttartalmú lisztekből mennyire jó ételeket lehet kihozni. Anno, a fehér lisztes palacsintával párszor én is megküzdöttem, mert letapadt, elszakadt stb. közben a ruhám annyi olajszagot szívott …
Komolyan feltettem magamnak a költői „noooormáális Maaaargit?” kérdést, hogy este edzés után „az egész hűtőt felfalnám” érzéssel a gyomromban, miért kínzom magamat azzal, hogy ennek a desszertnek a képeit nézegetem, sőt még írok is róla. Csorog a nyálam, az meg kimondottan árt a laptopomnak, és még rosszul is nézek ki közben, bár ez a legkevesebb. …
Bizony bizony, továbbra is van élet a hagyományos palacsintán is túl. Mióta megismerkedtem a zabkorpás változattal (és a kókuszzírral) szeretek palacsintát sütni. A héten úgy gondoltam, hogy a maradék tökmaglisztemet is letesztelném palacsinta fronton. Természetesen a tökmagliszt inkább egy sós töltelékhez passzol jobban, úgyhogy rögtön szemeim előtt lebegett egy kapros juhtúrós gyönyörűség. Azért a korpa sem maradt …
Nem vagyok egy nagy palacsinta rajongó, szeretem, ha elém teszik megeszem, de nem szoktam úgy érezni ha sokáig nem eszem, hogy ölni tudnék érte. Hopp ez majdnem rímel is. Sosem jutna eszembe például egy étteremben palacsintát rendelni, a Balatonon pláne ahol a papírvékony csak az egyik szélén megkent remekműveket árulják. Tisztelet a kivételnek persze, igaz …